Gyöngyitől kaptam a következő levelet.
Kérdése: mit tegyen a kilenc éves kisfiával.
Ki ha megjön, az iskolából bemegy, a szobájába nem lehet vele beszélgetni.
Fél, hogy eltávolodnak egymástól.
Tanácsom:
Nincs, olyan gyermek ki ne igényelné az anyai szeretetet.
Próbáljon nem csak az anya leni, ha nem a barátja is.
Ne feledje mikor ön fiatal volt más idők jártak.
Nem voltak számítógépek, mobiltelefonok, tévék.
Ezek nem a társasági életet szolgálják, magányba döntik a fiatalságot.
Hosszú folyamat lesz, amit most tanácsolok.
Éjszakánként mikor már gyermeke mélyen alszik.
Menjen a szobájába, de legyen magánál valami ruhája vagy zoknija.
Hogy tudja mondani miért mentbe.
Üljön az ágya mellé kényelmesen, és tegye a kezét gyermeke fejére./tenyérrel lefele/
Csukja be a szemét és semmi másra ne gondoljon csak az anyai önzetlen szeretetre.
Az eltelt szép időkre, mikor kicsi volt, hogy szerette, édesgette, ölelgette.
A közös játékokra az anyai simogatásokra, ez önnek is jól eső érzés.
EZT ÖNNEK is ÁT KELL ÉREZNI TELJES SZIVVEL. !
Ha netán izzadna a tenyere, ne foglalkozzon vele, ne törölje le.
Ez energia, amit át ad a gyermekének.
Ezt hetente 2-3 szór, ismételje meg.
Nap közben főzzön, süssön néki, amit szeret.
Vigye be a szobájába, és amíg eszik, addig beszélgessenek.
Olyan dolgokról, amit a fiát érdekli.
Szervezzen közös programokat, kiránduljanak.
Visszakel szereznie a fia bizalmát.
Ön a saját gondjait ne próbálja a fiával megbeszélni.
Sokat nevessenek.
Hogy érezze, van egy tiszta szívű barátja.
És ön se feledje, ezt a sok szeretetet egyszer száz szorosan visszakapja.