Leírom az első gyógyításomat.
Ez még a leg elején történt.
Mely meditatív állapotban felmelegedtek a kezeim.
Először nem gondoltam, hogy milyen áldás lesz ez nekem.
A lányom egyik délután elesett és meg ütötte a csuklóját.
Egész este fájt néki.
Jól láthatóan meg is dagadt.
Lefekvés után meditálás közben a tenyeremben megint éreztem a forróságot.
A mély állapot közben, felvillant előttem a lányom fájó csuklója.
Olvastam egy könyvben, hogy vizuálni kell a lelki szemeim ellőt, amit csinálni akarok.
A fájó csukló fölé raktam a bal kezem tenyérrel lefelé.
Éreztem, hogy a tenyerem az ujjaim kezdenek még jobban felfórosodni.
Magam ellőtt láttam amint csuklóján, a dagadtság kezd apadni.
Azt az érzést kívánom én mindenkinek, amit akkor éreztem.
A testemen először csak végig futott, egy semmihez nem fogható kellemes meleg érzés.
Ami kicsivel később egy olyan érzetté alakult, mint ha nem lenne testem.
De közbe láttam, a csukló teljesen leapadt.
Elvettem a kezem a csuklójáról, és mély álomba merültem.
Nem gondoltam volna, hogy ezt az éjszakát valami is felülmúlja.
Tévedtem.
Ezt az álmot nem felejtem el miig élek.
Egy rózsa kertben jártam.
Ahol minden rózsa fehérvolt.
Ott sétáltam a bokrok között és éreztem az illatukat.
Lefeküdtem a bokrok alá, és a hulló szirmuk bele ivódott a testembe.
Az óra csörgésére ébredtem.
Az nap az első dolgom volt, megkérdeztem a lányomat mi van a csuklójával.
Mutatja, hogy nézzem meg. Nem tudja mivolt éjjel vele, de arra ébredt, hogy nagyon fáj.
Meséli, hogy majd nem elsírta magát.
De egy kis idő után a fájás elmaradt, és egy kellemes forróságot érzet a csuklóban.
Utána visszaaludt, és reggelre nem érezte a fájdalmat.
Teljesen meggyógyult.
Ez volt az első gyógyításom.
De nem az utolsó.
A többit is le fogom írni.
Sokan vagyunk erre képesek, miért titkoljuk.