Miért, és kik vagyunk, kitől származunk?
Ez a kérdés már régóta foglalkoztat minket.
Elmesélek egy álmot, amit ezelőtt jó pár éve álmodtam.
Réges, régen egy távoli időben.
Egy egészen más dimenzióban léteznek, kik létre hoztak minket.
Kellet nékik egy olyan lény „mi embernek nevezzük”egy olyan gazdatest,
Mibe tovább tudnak fejlődni vagy meg javulni.
Legyártották az őseinket és kétszáz-háromszáz szaporodni tudó, elmúlásra hajlamos példánnyal betelepítették a bolygót.
Mi csak azért vagyunk, hogy őket szolgáljuk.
Ők irányítják, teteinket, gondolkodásunkat, álmunkat.
Bennünk vannak, mi léleknek nevezzük őket.
Nem engedik, hogy hozzá férjünk az agyunkhoz, aminek az egyik fele még mindig talány.
Ahol az álmom szerint tartózkodnak.
Ők veszik fel a kozmoszból érkező élet energiákat, és továbbítják a szervezetünk minden pontjába. Irányítják az agyunk másik felét. Ha végeztek a küldetésükkel, visszatérnek az övéikhez, a testet hátra hagyva porhanyóba. Ott a feljebb valójuk eldönti, hogy befogadják e
maguk közé. Ha nem visszaküldi őket korosodni, vagy a tanulás céljából. Ha már többször
visszaküldött lélek van bennünk. Ilyenkor szoktuk álmodni, ami a lélekkel egy más korban egy előző testben, meg történt eseményt.
Ha olyan szerencsénk van, hogy olyan lelkünk van, amelynek ez az utolsó útja.
Ő már olyan fejlett, annyi élet energiát tud tovább adni.
Hogy már el tudja hagyni a testet és gyógyítani is képes vele.
Annyi szeretetet tud már sugározni, hogy a többi lélek is megérzi ezt.
A test tudatának olyan dolgokat mutat meg amit, az első útját itt töltő lélek nem tud.
A meditáció közben elviszi egy más világba.
Ilyenkor a tudat nem tud közbe szólni.
A gondolat erejével gyógyít másokat.
Elviszi a tudatot egy mesés helyre. Meg mutatja, hogy így is lehet élni.
Ilyenkor a tudat harcol ellene, nem engedi befolyásolni magát.
De az idő múlásával követi a lelket.
Meditálás közben mikor a lélek átveszi az irányítást.
Olyan érzeted van, mintha nem lenne testet.
De ez már egy következő történet.