Ha versemet olvasod,
Tedd félre a tudatod.
Vágyak miben nem bízol,
Másokat ezzel kínzol.
Magadnak nem mered be vallani,
Erről nem is akarsz hallani.
Tovább lépnél a se mibe,
Látod e világot más színbe.
Boldogságot keresed másba,
A színtelenek világába.
Vedd, észre ki utad mutatja,
Vágyaidat ő hajtja.
Bízzál benne hisz benned van,
Igaz néha nyugtalan.
Szereti tested nagyon,
Ő néki ez egy vagyon.
Tükör előtt, ha látja házát,
Megérti más vágyát.
Agylakó
-----------------------------------------
Ha sújtanak az úr szegényei,
Valahogy kell nékik létezni.
Ők ki a létet ostorozzák,
Nem mások kicsi morzsák.
Fel fogni nem tudják,
Így később se bánják.
Csontot hús nélkül rágják,
A bort íz nélkül isszák.
A napot fény nélkül élik,
Szerénységet elítélik.
Tarisznyájuk, ha volt,
Múltjukon már folt.
Félnek ők a mában,
Nem hisznek a lét nyugalmában.
Oda érnek ők is a végnél,
Elszakad a film az utolsó képnél.
Bánják majd múltjukat,
Nem kerülik el sorsukat.
Fogadójuk nem lesz más,
Mind a megbocsátás.
Agylakó
-------------------------------------
Ha odavágysz hol mindenki gondtalan,
Éveid eltelnek nyomtalan.
Számold éveid,
Vannak még terveid.
Tűzet, kérsz magadtól,
Eleged van az üres szavakból.
Szíved színeit keresed,
Ki megtalálta, neveted.
Töröld le ablakod,
Hisz zavarja látásod.
Vágyad vajon meddig tart,
Kóbor lelked hová tart.
Titok mi őt övezi,
Szeretet ezt meg nem kövezi.
Te ki éled léted,
Lassan ki alszik fényed.
Légy lelked őrzője,
Ez a jövő bölcsője.
Agylakó
------------------------------------
Minden jog fenntartva!