VERSEIMET OLVASOD,
TEDD FÉLRE a TUDATOD.
Hűvös téli napon,
Szarvas jár a havon.
Sebzett az agancs király,
Lábát húzza, sántikál.
Vadász ejtett sebet rajta,
Nem adja magát, nem az a fajta.
Szeretne ö máshol lenni,
A vadásszal helyet cserélni.
Ösztöne viszi előre,
Nem vonja a vadászt kérdőre
Sebe vérzik erősen,
Elbújna ö az erdőben.
Kopók hangját halja a nyomában,
Szíve dobban gyomrában.
Tudja ő, hogy ennyi volt.
A vadász lelkén egy folt.
Szeretet ő itt élni,
Természetet kémlelni.
Sebét már nem érzi,
Életét nem félti.
Ledől a hóba fáradtan,
Létét könnyen nem adta.
Fentről nézi, hogy a kopók elérték.
A vadászok körbe vették.
Testét hátra hagyva,
A miértet nem kutatja.
Ennyi volt a tapasztalás,
A lelkének tanulás.
Ne légy vad, ha van vadász,
A földi létben lény inkább juhász.
Agylakó
---------------------------------------------------
Havas erdőt járja az erdők királya,
Vadász várja, mind hiába.
Dolgát teszi a gondtalanok nyugalmával,
Éli létét az ösztön hatalmával.
Nehéz a koronája mivel áldották,
Oka miért sokan bántották.
Nem kérte ő a koronát,
Diszítcse inkább a vadász homlokát.
Agylakó
--------------------------------------------
Életed könyvét olvasod,
Az első lapod a legszebb napod.
Olvasod szépen sorba,
Magadra ismersz a sorokba.
A lapok száma növekszik,
A főhös szép lassan öregszik.
Rádöbbensz voltál sokszor gödörben,
Pedig élhettél volna szeretetben.
Utolsó lapokhoz értél,
Nem ez mit a sorstól kértél.
Van még üres lapod,
Írd tovább te a sorsod.
Tedd félre a gondokat,
A szeretet fogja tolladat.
Agylakó
-------------------------------------
Koldus vagyok a szegények közt,
Pedig nap akarok felhők közt,
Fényt vinnék a tenger mélyére,
Világosságot a hegy tetejére.
Öntözném a mezőt,
Áldanám a teremtőt.
Ki társat adott utamon,
Ki elfeledteti gondom.
Bennem van ő rég óta,
A szívem mozgatója.
Más világot mutat nékem,
Ezt kívánom én tenéked.
Agylakó
------------------------------------------------------------------------------------------------
Minden jog fenntartva!!!!!