HA VERSEMET OLVASOD, TEDD FÉLRE TUDATOD. Köszönés nélkül távoztam, Földi létemben elfáradtam. Erősebb volt nálam a betegségem, És ez nem szerénységem. A búcsút nem így képzeltem, De nékem ez volt a végzetem. Eddig bírtam sajnálom, Nincs több gondom nem bánom. Szeretteim ne bántsatok, Magatokra vigyázatok. Amit tudtam megtettem, Szeretetre neveltem. Magamra sokat nem adtam, Inkább tovább adtam. Panaszkodni nem akartam, Magam el nem hagytam. Bántott az élet eleget, Sok jót nem engedett. Örömöm nékem csak ti voltatok, Tőlem mit tudtam meg kaptatok. Utolsó gondolatom ti voltatok, Magatokba bízzatok. Sajnálom, hogy vége, Gondoljatok rólam csak a szépre. ----------------------------- Utadat járod ázva, fázva Pihennél néha meg, meg állva. Keresed a jövőt s a reményt, De nem leled az eredményt. Szereted a létet nagyon, Szeresd társad ki benned vagyon. Utad nem oly kemény, Mind hogy, él benned a remény. Szebbé tenni létedet, És élni tovább éveidet. Háza vagy te lelkednek, Kik értünk léteznek. Szeretett adnak nékünk, Hogy e létben tovább éljünk. Ne keresd őt magadban, Utat ő majd mutatja. Elő jön, ha akarja, És visszatér, ha megunja. Elmúlástól ne félj te szegény, Hisz éltet a remény. Agylakó ----------------------------------- Álmod szép és nyugodt, Ez a te világod. Messze vagy e világtól, De közel vagy a mától. Szeretnél itt élni, Mert a lelked igényli. Nem éled át a létet, Csak a szépet. Itt mindenki a jót akarja, A szívét is oda adja. Virágzik a szeretet, Ez gazdagítja lelkedet. Szép álmodból visszatértél, Benned marad, amíg éltél. Agylakó ------------------------------------ Állj meg vándor utad véges, Ágyad legyen kényelmes. Tedd félre a gondod, Légy e nap boldog. Úgy ébredj, mint a nap reggel, Nagy, nagy fényességgel. Vedd észre a virágot, Hisz néked adja a világot. Hagyd a gondot a múltba, Engedj le egy vödröt a kútba. Nyugodt leszel egy napig, És szíved fénye meg vakít. A fényedet tükörben nem látod, Lelked mélyén megtalálod. Agylakó -------------------------------------- Minden jog fenntartva !